2017/2018

Állandóság

Szokták mondani, hogy az állandóság fontos dolog egy csapat életében, mert a sűrű változások, változtatások nem segítik elő a közép-, illetve hosszútávú sikeres szereplést. Nos…úgy tűnik, hogy ez a sokat emlegetett állandóság a Csenger Futsal csapatnál megvan, hiszen a futsal pályákon immár rutinosnak számító játékosok küzdenek évről-évre a felsőházba jutásért – többen közülük már a kezdetek óta erősítik a csapatot. A kispadról szintén nem hiányzik a rutin, így lassan elképzelhetetlenné válik a felsőházi rájátszás a csengeri csapat nélkül. Ha óvatosan is, de kijelenthető, hogy az NB II Keleti-csoportjának maga a Csenger Futsal jelenti az állandóságot, mivel a csengeri alakulat a rájátszás négy évvel ezelőtti bevezetése óta valamennyi alkalommal az első hatban végzett az alapszakasz végén, ami egyrészt felsőházi rájátszást ért, másrészt garantálta a jövő évi NB II-es tagságot is. Nem történt ez másként most sem, hiszen a Gyöngyös elleni idegenbeli sikerrel ismét biztossá vált a felsőházba jutás. Ha rápillantunk az előző bajnokság alapszakaszának végén felállt sorrendre, akkor bizony azt látjuk, hogy az első hat helyen akkor és most teljesen más csapatok szerepelnek, egyet kivéve… A Csenger Futsal tavaly a negyedik helyen zárta az alapszakaszt. Az idei bajnokságban jelenleg a második helyen áll és egy ördögi túra még hátra van zárásként. A mezőny rendkívül sűrű, így a rájátszásban senki sem mehet biztosra, mert egy-két rosszul sikerült meccs után könnyen pozíciókat lehet veszíteni, de ugyanúgy nem tűnik lehetetlen küldetésnek az ezüstérem megszerzése sem. Addig is rögzítsük a tényeket: a Csenger Futsal egy fordulatokban bővelkedő, parázs jeleneteket és rengeteg gólhelyzetet hozó, nagyszerű hangulatban lejátszott, végletekig kiélezett mérkőzésen – többek között Bodó Ricsi három góljának köszönhetően – múlta felül jó erőkből álló ellenfelét és fellépett a tabella második helyére. Folytatás Kazincbarcikán!

Csenger Futsal – ScoreGoal Kecskeméti FC 7-5

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


,,Menj, az úton menj tovább!”

Talán sokaknak ismerős lehet a fenti sor… Nem véletlenül. Joggal emlegetik a magyar rock klasszikusai között a P. Mobil együttes Menj tovább című szerzeményét, melynek refrénje az idézett sorral kezdődik. A Menj tovább egyébként 1978-ban, a zenekar első kislemezén jelent meg egy másik nagy sláger, a Kétforintos dal társaságában, ám albumra végül csak 1984-ben kerülhetett. (P. Mobil – Honfoglalás). Hogy miért is vetődhetett fel a P. Mobil több mint negyven éves slágere egy futsal meccs kapcsán? Nos…a Csenger Futsalnak idén is, ahogy minden évben, végig kell járnia az utat, melynek végén odaérhet a szezon elején meghatározott céljához, ami ezúttal sem volt más, mint a felsőházi rájátszásba való bekerülés. S, bár a 2019-es esztendő nem indult jól az MVFC Berettyóújfalu II. elleni idegenbeli vereségnek köszönhetően, ám ez nem tántoríthatja el a csapatot attól, hogy végigjárja azt az utat, melyet kijelölt önmaga számára még az idény elején. Csak lépésről-lépésre, meccsről-meccsre kerülhet közelebb céljához. Ez a mai is egy ilyen lépés volt. Egy rendkívül fontos lépés. És az lesz a jövő heti, Kincsem elleni találkozó is. Menni kell tovább az úton!

A fővárosi lila-fehérek gyakori látogatók az utóbbi időben Csengerben. Karácsony előtt Kabát Péter vezetésével több kisbusznyi adománnyal érkeztek a lilák Csengerbe (az Újpestnél minden évben más települést választanak nagyszabású jótékonysági akciójuk helyszínéül – 2018-ban Csengerre esett a választásuk), míg a mai estén már tétmeccset vívtak egymással a felek, méghozzá egy igen nagy jelentőséggel bíró meccset, hiszen a találkozó előtt mindössze két pont választotta el egymástól a futsal NB II Keleti-csoportjának negyedik, illetve hatodik helyen tanyázó gárdáját. 
Valószínűleg nem tartozik az újpestiek kedvenc ellenfelei közé a csengeri csapat, hiszen immár ötödik alkalommal kellett elhagyniuk vesztesen a pályát a lila-fehéreknek a két együttes összecsapása után. Ma esti győzelmének köszönhetően a Csenger Futsal megőrizte negyedik pozícióját a tabellán, ám ellépni nem tudott első számú üldözőjétől, a Gyöngyös gárdájától. (A Nyírbátornak, bár közel állt hozzá, de végül nem jött össze a gyöngyösi bravúr.) Így, nincs más hátra, mint folytatni a munkát és lépdelni tovább a megkezdett úton, mert a 3. és a 8. hely között továbbra is rendkívül sűrű a mezőny.

Csenger Futsal – Újpest FC-220 Volt 6:4

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


Lila-fehér nap, zöld-fehér este

Semmiképp sem mondható, hogy unalmasan zárult volna az év a Csenger Futsal csapata számára, hiszen egy jó kis megyei rangadóval – és egy parázs hangulatú döntetlennel – búcsúzhattak a 2018-as esztendőtől. No, de ne szaladjunk ennyire előre. Mielőtt útjára indult volna a labda az esti NB II-es futsal meccsen, az Újpest FC-nek köszönhetően nagyszabású jótékonysági akció helyszíne volt a Csenger Városi Sportcsarnok. A patinás fővárosi klub és szurkolói által összegyűjtött több mikrobusznyi adományt ebben az évben a csengeri rászoruló családok között osztják szét. (Minden évben más településre látogatnak el a lila-fehérek.) Az összegyűjtött adományok mellett egy-egy tál meleg étellel (székely káposzta készült) is kedveskedtek az újpestiek mindazoknak, akik felkeresték a sportcsarnok bejáratánál felállított főzősátrat. Napközben a diákságé volt a sportcsarnok parkettája, ahol futsal meccseken kívül különböző sorversenyeket is rendeztek a gyerekek számára az újpesti játékosok részvételével. Az adományok egy kis része már a mai napon kiosztásra került, míg a fennmaradó részt a Makovecz Imre Általános Iskola hagyományos ,,Szeretet napján”, illetve a következő napokban a Csenger Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ koordinálásával juttatják majd el a rászorulókhoz.

És akkor a meccsről… 🙂

A 16. fordulót rendezték a mai napon a futsal NB II Keleti-csoportjában, mely az utolsó volt ebben az esztendőben. Legközelebb január közepén lépnek pályára a csapatok bajnoki mérkőzésen. A kezdőrúgást a korábbi újpesti kedvenc, Kabát Péter végezte el, akivel ipari mennyiségű szelfi készült a nap folyamán és természetesen autogramból is kiosztott jó néhányat. :)Majd kezdetét vette a két zöld-fehér együttes összecsapása, melynek a hazaiak voltak az esélyesei, ám az utóbbi időben a Nyírbátor előrukkolt több olyan eredménnyel is, melyek hallatán bizony felkapta a fejét minden, az NB II Kelet-csoportjának küzdelmeit figyelemmel kísérő szurkoló. A harcos, rendkívül motiváltnak tűnő vendég együttes ma este is igazolta, hogy jó formába lendült az év végére, ám egy kicsit nagyobb odafigyeléssel a hazai csapat eldönthette volna a mérkőzést már a meccs hajráját megelőzően. Ez azonban nem így történt. A vendégek felszívták magukat, s végül néhány olyan játékvezetői ítéletet követően, mely komolyan borzolta a kedélyeket a pályán és a lelátón egyaránt, döntetlennel ért véget a találkozó. Mindettől függetlenül a jelenleg negyedik helyen álló csengeri csapat tovább menetel az idény elején kitűzött célja, a felsőházi rájátszásba való bejutás, illetve az 1-6. hely valamelyikének megszerzése felé. Most egy kis pihenő következik, majd január közepén újra beindul a nagyüzem a futsal NB II Keleti-csoportjában. Addig is: mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és (sport)sikerekben gazdag, boldog új évet kíván a krónikás!

Csenger Futsal – Nyírbátori SC 8:8

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


Thermopülai és kávéház

Igen-igen…jogos a kérdés! Mégis hogyan szerepelhet egy címben a thermopülai csata és egy kávéház, mikor ennek az írásnak egy futsal meccsről kellene szólnia. Nos, az oka pusztán annyi, hogy e sorok írójának ez a két dolog kavargott a fejében a mai mérkőzés alatt, mégpedig a következők miatt:
A csengeri csapat állapotát – gondolok itt a mára szinte ,,megszámlálhatatlan mennyiségű” sérültre és betegre – látva, óhatatlanul is beugrott a 300 spártai legendája, akik, bár tudták, hogy a győzelemre vajmi kevés az esélyük, Leonidász király vezetésével mégis felvették a harcot a Thermopülai-szorosnál a roppant perzsa túlerővel szemben. S, még mielőtt valaki rosszallóan összevonná a szemöldökét…még véletlenül sem szeretném az általunk tisztelt és nagyra becsült veszprémi csapatot egy ártó szándékkal érkező hatalomhoz hasonlítani, csak az erőviszonyok miatt juthatott az ember eszébe az i.e. 480-ban zajlott csata. Az már a sorsolás pillanatában egyértelmű volt, hogy nem mi vagyunk a párharc esélyesei, ám mire elérkeztünk a mérkőzés napjáig gyakorlatilag elfogyott a csapatunk és körülbelül annyi eséllyel indultunk harcba, mint annak idején a 300 spártai (akik a közhiedelemmel ellentétben nem 300-an voltak és nem csak spártaiak, de ez most mellékes), de a becsület és a sportszerűség azt kívánta meg, hogy így is kiálljunk a mérkőzésre. Azt hiszem nem érheti szó a ház elejét, hiszen a srácok küzdöttek becsülettel, gyönyörű gólokat lőttek és a második félidő közepéig nagyon jól tartották magukat, de innentől a találkozó végkimenetele már nem volt kérdéses. Külön köszönet illeti NB III-as csapatunk, a Csenger Futsal-Beregvidék játékosait, akik első szóra az NB II-es csapat segítségére siettek. Bízunk benne, hogy cserébe egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtak, hiszen sok néző előtt, kiváló hangulatban, Magyarország egyik legjobb futsal csapata ellen játszani semmiképp sem tűnik rossz programnak. 

És akkor a kávéház…

2015. január 15-én egyszer már találkozott egymással a két együttes a Magyar Kupa küzdelemsorozatában. Az első NB II-es szezonját futó csengeri csapat tömött lelátók előtt 12:4-re kikapott egy nagyszerű Veszprémtől. A krónikás beszámolója akkor így kezdődött:

,,Ez más kávéház…
A fenti mondat előkelő helyet foglal el a sportközhely-szótárban, ám minden frázis mögött található némi igazság. Az NB I második helyén álló, több magyar válogatott játékost a soraiban tudó veszprémi csapat megmutatta, hogy miért is tart jelenleg ott, ahol tart, ám a mieink sem vallottak szégyent, hiszen – különösen az első félidőben- hősiesen küzdöttek a komolyabb játékerőt képviselő ellenféllel szemben, s szépségdíjas találatokat elérve tartották szorosan a mérkőzést. A második félidőben – többek között a sérüléseknek és a fáradtságnak köszönhetően – a veszprémi csapatnak magabiztos játékkal sikerült meggyőző fölényt kiharcolnia, s végül sokgólos győzelmet aratnia. A jobbtól azonban nem szégyen kikapni – ahogy az (újabb) sportközhely tartja.”

Nos, ez mit sem változott az azóta eltelt években. A NB I még mindig más kávéház, főként akkor, ha egy élcsapattal hozza össze a sors az alacsonyabb osztályú együttest. A Veszprém nem hagyott kétséget felőle, hogy miért is állnak a tabella harmadik helyén az első osztályban. Meg-megmutatták, hogy milyen is az, mikor úgy igazán gyorsan jár a labda… Ennek köszönhetően több nagyszerű gólt is lőve érvényesítették a papírformát. A 2015-ös meccshez képest azonban szűkült az olló, mind a játékot, mind a számszerű eredményt illetően. Nem lehetnek elégedetlenek a csengeri szurkolók, hiszen saját csapatuk mellett láthattak egy igazi futsal legendát a kispadon, válogatott játékosokat a pályán (Gyurcsányi egy kicsit a mi fiunk is), s bár igaz, hogy sokkal jobb lett volna, ha teljes csapattal vehetjük fel a küzdelmet, de a csengeri fiúknak – vereség ide vagy oda -, nincs okuk a szégyenkezésre. Sőt! Büszkék lehetnek teljesítményükre – az első félideire különösen -, hiszen ezúttal sem maradtak el a szép gólok és a mai estén jól látszott az is, hogy nem az NB II abszolút újonca lépett pályára, hanem immár egy jóval rutinosabb gárda. Azonban ami 2015-ben igaz volt, az 2018-ban is igaz: a jobbtól nem szégyen kikapni. Gratulálunk a Veszprém csapatának, a mieink pedig mostantól a futsal bajnokikra kell, hogy koncentráljanak, hiszen a nagypályán még jó ideig pihenni fog a labda mielőtt újra útjára indulna.

Csenger Futsal – Futsal Club Veszprém 3:9

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


Dráma két felvonásban

1.felvonás ,,Megfogyva bár…”

Nem volt túl szívderítő látvány körbepillantani a sportcsarnokban a mérkőzést megelőző percekben, hiszen csengeri szemnek szokatlan és semmiképpen sem kellemes látványban volt része a szurkolónak. Foghíjas lelátó, megfogyatkozott Fanatic és ami a legrosszabb, lassan már alig marad hadra fogható játékos a csapatunkban, így igencsak hamar lement a jól megszokott bevonulás. Balogh Attilának nem kellett túlzottan megerőltetnie a hangszálait, a Thunderstruckból pedig ezúttal jóval rövidebb részletet hallhattunk. S, ha mindez nem lenne elég, rögtön az elején megszerezte a vezetést a Kistarcsa. Persze tudtuk, hogy mai ellenfelünk bizony nem rossz csapat, de az első perces vendéggólt azért kihagytuk volna, ha lehet… Aztán a félidő második fele már kezdett jobban mutatni, mind a pályán, mind a lelátón. Az egyenlítés összejött, de a második gól csak nem akart megszületni.

2. felvonás ,,…de törve nem!”

Hogy mégis jobb szájízzel indulhatott haza, az a 200 néző, aki most is a futsalt választotta hétfő esti programjául, az elsősorban a meccs második félidejének köszönhető. A lelátón egyre hangosabb lett a szurkolás, a pályán pedig fokozódtak az izgalmak. Igaz, hogy a vendégek kétszer is vezetést tudtak szerezni, ám az egyenlítés sem váratott sokat magára egyik alkalommal sem. A helyzetek megvoltak a fordításhoz is – a végén még a kapust is levittük – ám a kistarcsai csapat is több ízben veszélyeztetett, így végül maradt a döntetlen egy küzdelmes, kemény párharcokat és szép gólokat hozó összecsapáson. Bár a találkozó nem fog arany betűkkel bekerülni a Csenger Futsal nagy könyvébe, ám szégyenkezni valója egyáltalán nincs a csapatnak, sőt dicséret illeti a fiúkat, mert nagyot küzdöttek, s eredményesen zárult az este a számtalan gond, sérülés, betegség tizedelte együttesünk számára. Továbbra is a negyedik helyen tanyázunk, ami megfelel az idény előtt kitűzött célnak, ami idén sem volt más, mint az 1-6. hely valamelyikének megszerzése az alapszakasz végén.

Csenger Futsal – Kistarcsai VSC 3-3

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


Tömjénfüst

Fél, mint ördög a tömjénfüsttől! – tartja a régi magyar mondás. Nos, ha tömjénfüstöt nem is láthattunk ma este a pályán, de kis túlzással – és egy légkalapács finomságával faragott szójátékkal – élve: töménytelen mennyiségű csengeri gólt viszont igen…. Ha arra vetemedtem volna, hogy esetleg ,,tömjéntelen” mennyiségűt írjak, azt bizony már lehet, hogy Geszti Péter sem hagyta volna szó nélkül, mondván: ilyen gyenge próbálkozásokkal meg se kíséreljek a babérjaira törni. És milyen igaza lett volna! A suszter maradjon a kaptafánál…úgyhogy inkább vissza a poszt eredeti témájához. A mai este bizony nem lett az ördögé, hiszen a Csenger Futsal 8-1 arányban legyőzte a Kazincbarcikai Ördögök csapatát. Talán kevesen számítottak ilyen nagyarányú győzelemre, mivel az elmúlt években nem egy kiélezett, feszült hangulatú meccset játszott egymással a két együttes. Az sem ígért túl sok jót, hogy még mindig rengeteg a sérült a csapatnál, de tegyük hozzá gyorsan, hogy a vendégeknél is igen kevesen voltak hadra foghatóak a mai találkozón. A csengeri szurkolók ördögűzésre készültek és úgy tűnik hatásos volt a rituálé, hiszen méretes zakóval indulhatott haza Csengerből KolorCity csapata. (A KolorCity egyébként egy igen figyelemreméltó kezdeményezés Kazincbarcikán. Aki nem hallott még róla, járjon utána. Érdemes.) S, még mielőtt elfelejtenénk: NB III-as együttesünk, a Csenger Futsal-Beregvidék is kitett magért, mivel 9-3 arányban múlta felül a Flamingo KLC gárdáját, ami szintén megsüvegelendő teljesítmény. Szeretjük az ilyen estéket. Legyen még részünk jó néhány hasonlóban!

Csenger Futsal – Kazincbarcikai Ördögök 8-1

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


A hagyományokhoz híven

A Csenger-Gyöngyös összecsapásoknak már egész ,,pofás” kis múltja van a futsal NB II Keleti-csoportjában. Két olyan csapatról van szó ugyanis, mely egyszerűen nem tud rossz meccset játszani egymás ellen. Emlékezhetünk rá, hogy az elmúlt években akadt jó néhány olyan találkozó, mikor hamar unalomba fulladt a meccs, mert a két csapat nem volt egy súlycsoportban, s ilyenkor jöttek a 16, 18, stb. rúgott góllal lehozott mérkőzések, melyek végén persze örült a szurkoló a magabiztos győzelemnek, de mégsem volt meg az igazi ,,meccsélmény”. Nos, a Gyöngyös ellen sohasem fenyegetett az unalom réme. A két együttes mindig izgalmas, hangulatos, adott esetben színes kártyákkal tarkított mérkőzéseket játszott egymással, ahonnan nem hiányoztak a szép gólok sem. Volt pl. 4-3-as, 7-4-es, 9-8-as és 12-4-es meccs is. Nem voltak egyforma mérkőzések, ám egyvalami mindenképp közös bennük. Nem voltak unalmasak. Ellenben fordulatokban bővelkedő, közönségszórakoztató találkozókként emlékezhetünk rájuk. Aki szeretné kicsit felidézni e mérkőzések hangulatát, az böngésszen a csengerfutsal.hu ,,A krónikás szemével…” című rovatában. A mai találkozó is szépen illeszkedik ebbe a sorba. Volt minden, ami egy jó meccshez kell. Szép gólok, fordulatok, jó egyéni teljesítmények, izgalom és kiváló hangulat. A hagyományokat illik tisztelni, s úgy tűnik, a két csapat sem gondolkodik másképp e kérdést illetően, hiszen ahogy az elmúlt években, úgy most is kiszolgálták a mérkőzésre kilátogató több száz nézőt és tovább írták a Csenger-Gyöngyös összecsapások fordulatokban bővelkedő történetét.

Csenger Futsal – Energia SC Gyöngyös 5-5

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


S, mint Sándor!

Talán sokan emlékeznek még a ’90-es évek népszerű televíziós vetélkedőjére, a Szerencsekerékre, melynek műsorvezetői Klausmann Viktor és Gajdos Tamás voltak, míg a műsor háziasszonyaként egy ország ismerhette meg Prokopp Dórát. A játék lényege – roppantmód leegyszerűsítve – az volt, hogy a játékos megpörgette a kereket, amin túlnyomórészt különböző nagyságú összegek szerepeltek. Ha a kerék megállt egy bizonyos összegnél, a játékos mondhatott egy betűt. Ahányszor szerepelt az adott betű a megfejtendő feladványban, annyiszor adódott hozzá az összeg a játékos által addig összegyűjtött pénzhez. Ezek a megjelenő betűk pedig nagyban segítették a végső feladvány megfejtését. Az S, mint Sándor kismilliószor hangzott el a műsor történetében, nagy nyereményekhez hozzásegítve a vetélkedő résztvevőit. Nos…úgy tűnik, hogy ma este is nyerő volt az ,,S”, mert a mi Osváth Sanyink szuper estét produkált. Lőtt két gólt, egy továbbit pedig – mondjuk úgy- előkészített. Soha rosszabb produkciót! S, ha már a Sándoroknál tartunk, akkor Juhász Sanka mellett sem mehetünk el szó nélkül, hiszen a találkozó elején vehette át az elmúlt hónap legjobb játékosának járó díjat és jó néhány szép védést is bemutatott a találkozó során. Sőt! Még a vérét is adta a győzelemért, hogy aztán ehhez a bizonyos kicsorduló vérhez hasonlatos színű lappal tegye saját maga – és mindenki más – számára még emlékezetesebbé a mai estét. Summa summarum: egy izgalmas, közönségszórakoztató összecsapáson sikerült megszerezni a három pontot! Aki ott volt a mérkőzésen, az biztosan nem bánta meg, hogy Csenger Futsal meccset választott hétfő esti programjául.

Csenger Futsal –MVFC Berettyóújfalu II. 3-2

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


Szépségtapasz

A 18. századi Franciaországban nagy divatja volt az apró anyajegyekre hasonlító, taftból készült, fekete színű szépségtapaszoknak. Ezek a tapaszok eleinte csak a kisebb bőrhibák, vagy korábbi betegségek (pl. himlő) után megmaradt hegek elfedésére szolgáltak, később azonban ,,trendi” lett a szépségtapaszok alkalmazása, melyeknek az arc (és a test) különböző pontjain történő elhelyezése fontos üzenettel is bírt. Nos…a mai meccsel elfedni senki sem szeretett volna semmit, ellenben feledtetni az idei rájátszás gyengébb találkozóit igen. Mert úgy van azzal az ember, hogy mégis csak jobban esik két győztes hazai mérkőzéssel búcsúzni a szezontól, illetve a csengeri szurkolóktól. Persze azt mindenki tudja, hogy egy rendkívül nehéz találkozó még vár a fiúkra, a bajnoki címre frissen bejelentkezett Kincsem otthonában, de hogy őszinték legyünk, nekünk az már nem oszt, nem szoroz. Felszabadultan játszhat majd a csapat, hiszen az idény elején kitűzött célt már elérte az együttes. Bekerültünk a felsőházi rájátszásba, s ezzel biztossá vált, hogy jövőre is az NB II-ben vitézkedhet a gárda. Az pedig, hogy végül az ötödik vagy a hatodik helyen fejezzük be az 2017-2018-as bajnokságot, az nem bír túlságosan nagy relevanciával. Természetesen a lelkünknek jót tenne egy ötödik hely, amit nagyban elősegíthet ez a mai győzelem. Három gól, három pont, három apró szépségtapasz. Meglátjuk… Persze közhelyes, de a labda még mindig gömbölyű.  A lényeg viszont az, hogy győzelemmel búcsúzott a csapat a szurkolóitól, akikre a következő szezonban is számít az alakulat, hiszen szurkolók nélkül a legjobb meccs sem lehet igazán élvezetes, míg egy jó szurkolótábor a leggyengébb meccsből is képes maradandó élményt varázsolni. Jómagam is gratulálok a srácoknak a kiharcolt győzelemhez és természetesen a szurkolóknak is, akik ma is nagyszerű hangulatot teremtettek a Fanatic vezérletével. Találkozzunk jövőre is! 
Hajrá Csenger Futsal!

Csenger Futsal – MVFC Berettyóújfalu II 3-2

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


Parketta, zöld gyep, szurkoló, ,,DE!”

Első olvasásra nem biztos, hogy túlságosan koherensnek tűnik a cím négy eleme, ám ha valaki otthonosan mozog a csengeri sportélet világában, akkor sejthető, hogy valahogy mégiscsak összetartozik e négy elem. Parketta, mint futsal, zöld gyep, mint labdarúgás és szurkoló, mint a csengeri csapatokért rajongó sportbarátok közössége. Kezdjük talán a legfontosabbal. A lényeg az, hogy a csengeri szurkoló a bajnokság végén boldog lehessen, mert látott a szezonban jó néhány emlékezetes meccset, rengeteg csengeri gólt, együtt lehetett a barátaival, ismerőseivel, hogy akkor és ott közösen szurkolják ki kedvenc csapatuk győzelmét, s nem utolsó sorban egy sikeres bajnoki szereplés után már izgatottan várhassa a következő szezon első találkozóját. Nos, úgy tűnik, hogy az igazán nagy siker ebben az idényben nem a parkettán, hanem a zöld gyepen születhet meg. Igaz ez akkor is, ha a Csenger Futsal esetében sem beszélhetünk rosszul sikerült szezonról – aminek persze még nincs vége, de lassan a vége felé közelít –hiszen az idény elején kitűzött célt, a felsőházi rájátszásba való bekerülést, s ezzel a következő évi NB II-es tagság biztosítását már teljesítette a Szilágyi-legénység. Hogy az 1-6. hely közül melyik lesz a miénk, az még a jövő zenéje, de sikertelen szezonról semmiképp nem beszélhetünk. (Hány csapat van, aki szívesen cserélne most a csengeri alakulattal…) Az már más kérdés, hogy a rájátszás közel sem sikerült úgy az ezer sebből vérző együttesnek, ahogy azt a korábbiakban megszokhattuk. S valljuk be, a gárda az előző évek érmes szerepléseivel kicsit el is kényeztette szurkolóit. A kiváló szereplésnek köszönhetően kéthetente rendszerint megtelt a sportcsarnok lelátója, s az esetek döntő többségében csengeri győzelem után indulhatott haza a szurkolósereg. Ma nem volt tele a lelátó…Talán annak idején, a megyei bajnokság megnyerése alkalmával volt hasonló a nézőszám. Hogy újra a megszokott képet mutassa a lelátó, ahhoz az kell, hogy a csapat újra megtalálja régi önmagát, s ezzel az eredményesség is visszatérjen. Az akarással ma sem volt gond. Az utolsó 10 perc egész ,,pofás” volt, ám ez a jelenlegi helyzetünkben, s ebben a kiegyensúlyozott mezőnyben nem volt elég ahhoz, hogy pontot, pontokat szerezzünk. No, de hagyjuk most kicsit a parkettát, és nézzük meg mi újság a zöld gyepen… Mindenki tudja, hogy jókora átfedés van a nagypályás és a futsal csapatunk között, ami jórészt a lelátón helyet foglalókra is igaz. Nagyon sokan szorítanak azok közül a futsal csapatnak hétfőnként a sportcsarnok lelátóján, akik hétvégenként a Városi Sportcentrum lelátóin is ott vannak. A megyei II. osztályú csapatunk magabiztosan, veretlenül áll a tabella élén, méghozzá több mint 4-es meccsenkénti rúgott gól átlaggal. A csengeri szurkolók pedig joggal bíznak benne, hogy jövőre már a megyei I. osztályban szoríthatnak a csapatért. Szóval, ha minden jól megy – Persze elkiabálni semmit sem szabad! Ez nagyon fontos! – de a futsal csapat – ahogy azt mondani szokás – teljesen korrekt bajnoki szereplése mellé a szurkolók kapnak egy igazán sikeres nagypályás szezont. Legyen így! Afelől persze semmi kétségem, hogy a fiúk a hátralévő meccseken becsülettel küzdenek majd a parkettán csakúgy, mint a zöld gyepen, s ha ez így lesz, akkor az egyszeri csengeri szurkoló elégedetten biccenthet majd oda társának, mikor a bajnokságok véget érnek. Bár a parkettán az idei rájátszás nem rólunk szól, – s most jöjjön akkor az a bizonyos ,,DE!” – de ezek a fiúk megérdemlik a biztatást a hátralévő mérkőzéséken, hiszen annyi örömöt szereztek már a csengeri szurkolóknak, s talán a szurkolósereg segítségével picit szebbé lehet még varázsolni az idény végét.

Csenger Futsal – Kincsem Lovaspark SE 3:4

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


C’est la vie

Ez már csak így szokott lenni, avagy ilyen az élet… Nem lehet minden meccset megnyerni. Sőt, néha akad olyan is, mikor nem mi vagyunk a találkozó esélyesei. Na, ez a találkozó pont olyan volt. Persze az azért még mindig igaz, hogy a csengeri oroszlánbarlangban mindenkinek meg kell küzdenie azért, hogy győztesen hagyhassa el a parkettát. És ez így van jól. A csengeri szurkolók azt várják a csapattól, hogy ne adja könnyen a bőrét, még akkor sem, ha egy erősebb ellenféllel találja magát szemben. Pl. mint a mai… Pontosan tudjuk, hogy ez a Csömör már nem az a Csömör amelyik leikszelt Csengerben – teszem hozzá gyorsan: már akkor is jó csapat volt -, hanem az, amelyik időközben nagynevű együtteseket kiejtve egészen a Magyar Kupa döntőjéig menetelt és ott sem vallott szégyent. Ez a Csömör a bajnoki cím és a jövő évi NB I-es tagság elsőszámú várományosa. A csengeri fiúk minden dicséretet megérdemelnek, hiszen tartották magukat a már említett szurkolói elváráshoz, hogy a csengeri oroszlán soha ne adja olcsón a bőrét. Az első félidő pedig kifejezetten jóra sikerült. Le a kalappal! Ahogy a szurkolók előtt is, akik ezúttal is nagyszerű hangulatot teremtettek a csengeri katlanban. Na, de felesleges is a további szócséplés. A Csömör a bajnoki címért megy, a Csenger Futsal pedig már teljesítette a legfontosabb célkitűzést, ami nem más volt, mint bekerülni a felsőházi rájátszásba, s ezzel bebiztosítani, hogy jövőre is NB II-ben indulhasson az együttes. Innentől kezdve a rájátszás már jutalomjáték. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem veszi komolyan a csapat a mérkőzéseket – ha akarná sem tehetné meg – , hiszen a szurkolók az utóbbi időben hozzászoktak, hogy az idény végén valamilyen színű érem csillog a csengeri alakulat nyakában, s nem lenne ellenükre, ha ez a jó szokás az idei bajnokság végén sem változna. Egy meccs lement a rájátszásból…jöhet a többi!  Bár arra kíváncsi vagyok, hogy mérkőzés előtti mezmizéria miatt látjuk-e még valaha a csapatot a Csenger FC szintén mutatós, ámde piros-fehér szerelésében… 

Csenger Futsal – Rubeola FC Csömör 2:5

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


,,EN-BÉÉÉ-KETTŐ KELETI-CSOPORT!”

Főleg a labdarúgó NB I szurkolótáboraitól volt hallható a fenti rigmus még abban az időben, mikor a másodosztály két csoportból (keleti és nyugati) állt. Tökéletesen lehetett az ellenfél szurkolóit – kiknek csapatát már megcsapta a kiesés szele – froclizni a Beatles 1966-os nagy slágerének, a Sárga tengeralattjárónak (Yellow Submarine) dallamára előadott kórussal. (Aki pedig egy igazi csemegére vágyik, az nézze meg a Méhek együttes egyedülálló Sárga tengeralattjáró feldolgozását.  ) No, de vissza a Keleti-csoporthoz… Egészen nyugodtan elénekelhetik ezt a ,,nótát” a Csenger Futsal szurkolói is, csak egészen más előjellel, minden pejoratív felhangot nélkülöző felszabadultsággal, hiszen immár biztossá vált, hogy a Csenger Futsal a következő szezonban is az NB II-ben folytatja. Az idény elején megfogalmazott alap célkitűzés ezzel tehát teljesült, s a mai, Gyöngyös elleni fölényes győzelemnek köszönhetően három pontot visznek magukkal a felsőházi rájátszásba az alapszakaszt a negyedik helyen záró csengeri fiúk. S, bár közhelyesen hangzik, de annál igazabb, hogy ott már tényleg bármi megtörténhet…

Csenger Futsal – Energia SC Gyöngyös 12-4

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


,,Kötelező”

Mindennapi életünkben, vagy beszélgetéseink során számtalanszor találkozunk ,,kötelező” dolgokkal. Kötelező biztosítás, kötelező védőoltás, kötelező olvasmány, kötelező óraszám, kötelező sorkatonai szolgálat, kötelező gyakorlat, stb, stb… És van még egy: a kötelező győzelem. A ma esti meccs előtt sokan gondolhatták, hogy kötelező a győzelem. Na, nem azért mert az ellenfél a kilencedik pozíciót foglalta el a tabellán. Ebben a kiegyensúlyozott mezőnyben egyébként is hatalmas hiba lenne bármelyik csapat ellen biztosra menni, hiszen bárki okozhat meglepetést bárkinek. A győzelem azért volt kötelező, mert ha komolyan gondoljuk a jövő évi NB II-es tagságot, akkor csak a három pont megszerzése volt elfogadható. A mai sikernek köszönhetően a Csenger Futsal továbbra is lépéselőnyben van ellenfeleivel szemben. Ha már a Kecskemét nem tette meg azt a ,,szívességet” , hogy vereséget szenvedjen a Dunakeszi vendégeként, – elvéve ezzel a lehetőséget a Szilágyi-legénységtől, hogy már ma este bebiztosíthassa jövő évi NB II-es szereplését -, a minimum az volt, hogy győzzön a csapat, s így ne kelljen különösebben izgulnia a csengeri szurkolóhadnak. A lényeg, hogy a sorsunk továbbra is a saját kezünkben van, s amellett, hogy a mögöttünk lévőkre is figyelünk, akár előre is tekingethetünk. A mai győzelem megvan. Ez egészen pontosan annyit jelent, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a kitűzött célhoz. Jöhet a következő lépés…

Csenger Futsal – UFC Gyömrő 8-1

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


4-3-2-1

Számoljunk!

Négy. Azaz, négy rúgott gól, amin négy játékos osztozik. Ez mindenképp előrelépés az előző forduló csömöri nullája után. Három. Azaz, zsebben a három pont, amire égető szükség volt, hiszen az utóbbi időben nem jöttek az eredmények, így nagyon kellett már egy győzelem, hogy egy egész kicsit nyugodtabban lehessen szemlélni a tabellát. Kettő. S, itt el is időzhetünk kicsit… Második bajnoki az idei évben. A kapott gólok száma is kettő, ami az előző forduló három kapott gólja után megint csak jobban mutat. Két piros lap. (Amiből az egyik sajnos nekünk jutott.) Két új játékos. Bemutatkozott hazai közönség előtt a Fejes-Kövesligeti páros, akik játékukkal biztosan sok örömet fognak még szerezni a csengeri szurkolóknak. Egy. Azaz, egyből egy. Az idei év első hazai mérkőzésén rögtön megszületett az első győzelem is, ami egyáltalán nem sikeredett könnyűre, de a lényeg, hogy megvan.

Szóval…felesleges is játszani a számokkal. Na, persze akad azért néhány numerus amire érdemes odafigyelni, mert a végén úgyis csak az számít, hogy lefújáskor mi áll az eredményjelzőn. A bajnokság végén pedig az, hogy hogyan fest a tabella. Ami számunkra jelenleg a legfontosabb, hogy miután az utolsó tizedmásodperc is lepergett, ez állt az eredményjelzőn:

Csenger Futsal – Újpest FC-220 Volt 4-2

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


Kéretlen jótevők

,, Igyekszünk megszabadítani őket a Magyar Kupa felesleges terhétől  ” Az idézet a DEAC Futsal Club Facebook-oldaláról származik. Na, nem mintha nem ugyanez hangzott volna el a csengeri öltözőben is. Úgy tűnik, hogy ők akartak jobban segíteni nekünk. Amúgy is jó a kapcsolat a két csapat között. Az egyetlen probléma, hogy az ilyen segítségről egy csokoládé reklám jut eszembe. Az ,,XY Szelet” reklámja. Talán sokan emlékeznek még ennek a ,,sportos” édességnek a rasta hajú jótevőjére, aki robogóján, vagy kisteherautóján vígan közlekedve, zenét hallgatva azonnal kiszúrta a ,,problémával küzdő felebarátját” és rögvest segítségére sietett, hogy miután jól végezte dolgát, ne vegye észre, hogy valójában mindent tönkretett. (A nagy videómegosztó oldalakon még megtalálható, s talán a dallam is egyből ismerős lesz, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy rákeressen.) Szóval…köszönjük szépen, szép gesztus volt, de lemondtunk volna róla!  Komolyra fordítva a szót: jobb volt a DEAC. Igazából nem sok kétséget hagytak a továbbjutó kilétét illetően. A gond inkább az aránnyal van. Korántsem hozta azt a gárda, amit tud, ez jól látható volt az egész mérkőzésen. Ha hozta volna, akkor jóval szorosabb a találkozó, de a most már NBI-ben pallérozódó, magabiztos játékot nyújtó hajdúsági alakulat valószínűleg akkor is behúzza a meccset…de nem így. A lényeg, hogy sikerüljön kilábalni a kisebb hullámvölgyből és a bajnokságban javítani a szerencsétlenül alakult idegenbeli túrák után. Lekerült rólunk a ,,teher”, úgyhogy itt az ideje egy újabb hétfői futsal fiesztának! 

Csenger Futsal – DEAC 4-11

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


 

Helyreállt a világ rendje!

Értsd: győztünk, méghozzá magabiztosan. Túl sokat nem érdemes filozofálni a mai meccsen, talán csak annyit, hogy nagyon kellett ez a győzelem az előző forduló utolsó pillanatos, tőrdöfésszerű veresége után. Ezúttal biztosan nem volt szüksége nyugtatóra senkinek, hiszen az elejétől kezdve a kezében tartotta a mérkőzést a csapat és magabiztosan győzte le a fiatal – és tegyük hozzá gyorsan: szimpatikus – gödöllői alakulatot. A tizenegy lőtt gól önmagáért beszél, főleg úgy, hogy az előző három fordulóban összesen lőttünk tízet. Persze minden meccs más. Ez most olyan volt, mint amit megszokhatott a ma is igazán kiválót nyújtó csengeri szurkolósereg. Futsal fiesta, csengeri módra!

Csenger Futsal – Covritas Futsal Gödöllő 11:3

Ui.: Újra elsők vagyunk! 

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.


,,Nem vagyok ideges, fő a nyugalom…”

Énekelte Korda György 1963-as, Elfelejtett dallamok című albumán. Aztán néhány évtizeddel később a Sympatic már sokkal rockosabbra vette a figurát és miután elégszer elismételte már önmagának, hogy nem ideges, a szám végén csak felteszi a kérdést: ,,Vagy mégis?!” (Egyébként mindkét esetben ajánlom a nagy videómegosztókat 🙂 ) Szóval…tudtuk, hogy ezer sebből vérzik a csapatunk, rengeteg a hiányzónk és igen, benne van a pakliban, hogy ki fogunk kapni, mert finoman szólva sem nyeretlen kétévesek alkotják az ellenfél gárdáját. Ám amikor a nehéz helyzetben lévő csapatunk végig küzd, helyzeteket dolgoz ki, háromszor is betalál és félidőben még vezet is, akkor egy meccsvégi piros(?) lap igazi tőrdöfés a szívbe, a 16,5 másodperccel a vége előtt bekapott gól pedig annak a bizonyos tőrnek a megforgatása. No de nem lehet mindig nyerni. (Micsoda ócska közhely! De attól még igaz…) Meg egyébként is, számtalanszor volt már, hogy mi vittük be azt az utolsó tust. Még így, a mai vereség dacára is erőteljesen pozitív a mérlegünk e tekintetben (is). Attól még nem kell, hogy jól essen! Nem is esik… Talán koncentráljunk inkább arra a tényre, hogy az idényben először szenvedtünk vereséget, s reméljük, hogy jó darabig nem kell majd újra megízlelnünk a vereség keserű ízét. Persze kár érte, mert alakulhatott volna másképpen is. Majdnem megvolt minimum a döntetlen – a fotó elkészülte utáni pillanatokban pl. senki sem volt ideges, legalábbis csengeri részről – , de a meccs végén történtek áthúzták számításainkat. Úgyhogy a mai meccs után jobb híján marad a fentebb már idézett dal eléneklése:
Nem vagyok ideges!…VAGY MÉGIS?!

Csenger Futsal – Dunakeszi Kinizsi 3-4

-Kákos Dávid-

További képek a galériában tekinthetőek meg.