,,Nem vagyok ideges, fő a nyugalom…”
Énekelte Korda György 1963-as, Elfelejtett dallamok című albumán. Aztán néhány évtizeddel később a Sympatic már sokkal rockosabbra vette a figurát és miután elégszer elismételte már önmagának, hogy nem ideges, a szám végén csak felteszi a kérdést: ,,Vagy mégis?!” (Egyébként mindkét esetben ajánlom a nagy videómegosztókat 🙂 ) Szóval…tudtuk, hogy ezer sebből vérzik a csapatunk, rengeteg a hiányzónk és igen, benne van a pakliban, hogy ki fogunk kapni, mert finoman szólva sem nyeretlen kétévesek alkotják az ellenfél gárdáját. Ám amikor a nehéz helyzetben lévő csapatunk végig küzd, helyzeteket dolgoz ki, háromszor is betalál és félidőben még vezet is, akkor egy meccsvégi piros(?) lap igazi tőrdöfés a szívbe, a 16,5 másodperccel a vége előtt bekapott gól pedig annak a bizonyos tőrnek a megforgatása. No de nem lehet mindig nyerni. (Micsoda ócska közhely! De attól még igaz…) Meg egyébként is, számtalanszor volt már, hogy mi vittük be azt az utolsó tust. Még így, a mai vereség dacára is erőteljesen pozitív a mérlegünk e tekintetben (is). Attól még nem kell, hogy jól essen! Nem is esik… Talán koncentráljunk inkább arra a tényre, hogy az idényben először szenvedtünk vereséget, s reméljük, hogy jó darabig nem kell majd újra megízlelnünk a vereség keserű ízét. Persze kár érte, mert alakulhatott volna másképpen is. Majdnem megvolt minimum a döntetlen – a fotó elkészülte utáni pillanatokban pl. senki sem volt ideges, legalábbis csengeri részről – , de a meccs végén történtek áthúzták számításainkat. Úgyhogy a mai meccs után jobb híján marad a fentebb már idézett dal eléneklése:
Nem vagyok ideges!…VAGY MÉGIS?!
Csenger Futsal – Dunakeszi Kinizsi 3-4
-Kákos Dávid-
További képek a galériában tekinthetőek meg.
