A krónikás szemével…

Lórúgás és oroszlánszív

A cím nagyjából össze is foglalja a mai meccset, méghozzá játékrészekre lebontva. Ha a Csenger-Kincsem találkozóról, mint egy kétrészes filmdrámáról beszélnénk, akkor az első rész alcíme minden bizonnyal a ,,Lórúgás” lenne, hiszen lórúgással ért fel minden csengeri szurkoló számára, ahogyan ez a mérkőzés kezdődött. A nagyobb baj viszont az volt, hogy úgy is folytatódott, s igen hamar háromgólos hátrányban találta magát a csapat. Az íráshoz csatolt kép tökéletesen jellemzi a találkozó ezen szakaszát, mert bizony ebből sem lett gól, ahogy a többi helyzetből sem, a Kincsem viszont háromszor is betalált és a gólok mellett is volt még jó néhány lehetőségük. Kíváncsi vagyok rá, hogy vajon hány szurkolónak juthatott eszébe ekkor, hogy ,,nagyon jól fog jönni most a szünet”. Na, nem csak a meccsen…a bajnokságban is. Aztán a félidő végén mégiscsak felcsillant a remény egy begyötört Pálfi gól formájában, hogy talán még lehet keresnivalónk ma este. És lett! A második félidőt kb. olyan jól kezdtük, mint amilyen rosszul az elsőt (Micsoda különbség!), s ez a jó kezdés, nagyon hamar meghozta az egyenlítést. A gólokkal együtt előkerültek a hosszú őszi (nagypályás és futsal) szezon után azok a rejtett erőtartalékok, melyek ahhoz kellettek, hogy 0-3 után végül az egyik pontot sikerüljön itthon tartani. A második félidő méltó volt a csengeri címerállathoz, hiszen oroszlánszívvel kellett küzdeni azért, hogy végül ne keserű szájízzel távozzon a lelátóról a több száz csengeri szurkoló. Kemény meccs volt, ahol a pontosztozkodás igazságosnak mondható. Most egy kis pihenő következik, ami valljuk be, mindnyájunkra ráfér már, s néhány hét elteltével újult erővel küzdhetünk majd újra együtt a csengeri sikerekért. Mára azonban nem maradt más, minthogy a krónikás kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánjon minden kedves sportbarátnak!