C’est la vie
Ez már csak így szokott lenni, avagy ilyen az élet… Nem lehet minden meccset megnyerni. Sőt, néha akad olyan is, mikor nem mi vagyunk a találkozó esélyesei. Na, ez a találkozó pont olyan volt. Persze az azért még mindig igaz, hogy a csengeri oroszlánbarlangban mindenkinek meg kell küzdenie azért, hogy győztesen hagyhassa el a parkettát. És ez így van jól. A csengeri szurkolók azt várják a csapattól, hogy ne adja könnyen a bőrét, még akkor sem, ha egy erősebb ellenféllel találja magát szemben. Pl. mint a mai… Pontosan tudjuk, hogy ez a Csömör már nem az a Csömör amelyik leikszelt Csengerben – teszem hozzá gyorsan: már akkor is jó csapat volt -, hanem az, amelyik időközben nagynevű együtteseket kiejtve egészen a Magyar Kupa döntőjéig menetelt és ott sem vallott szégyent. Ez a Csömör a bajnoki cím és a jövő évi NB I-es tagság elsőszámú várományosa. A csengeri fiúk minden dicséretet megérdemelnek, hiszen tartották magukat a már említett szurkolói elváráshoz, hogy a csengeri oroszlán soha ne adja olcsón a bőrét. Az első félidő pedig kifejezetten jóra sikerült. Le a kalappal! Ahogy a szurkolók előtt is, akik ezúttal is nagyszerű hangulatot teremtettek a csengeri katlanban. Na, de felesleges is a további szócséplés. A Csömör a bajnoki címért megy, a Csenger Futsal pedig már teljesítette a legfontosabb célkitűzést, ami nem más volt, mint bekerülni a felsőházi rájátszásba, s ezzel bebiztosítani, hogy jövőre is NB II-ben indulhasson az együttes. Innentől kezdve a rájátszás már jutalomjáték. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem veszi komolyan a csapat a mérkőzéseket – ha akarná sem tehetné meg – , hiszen a szurkolók az utóbbi időben hozzászoktak, hogy az idény végén valamilyen színű érem csillog a csengeri alakulat nyakában, s nem lenne ellenükre, ha ez a jó szokás az idei bajnokság végén sem változna. Egy meccs lement a rájátszásból…jöhet a többi! 
Bár arra kíváncsi vagyok, hogy mérkőzés előtti mezmizéria miatt látjuk-e még valaha a csapatot a Csenger FC szintén mutatós, ámde piros-fehér szerelésében… 
