Teremsport és egy ,,apró” nehezítés
Szombaton a labdarúgó megyei II. osztály Kelet-Magyarország csoportjában veretlenül az élen álló Csenger FC csapata a Kocsord együttesét fogadta. Le a kalappal a fiúk előtt, hiszen amellett, hogy 8-0 arányban diadalmaskodtak, bizony meg kellett küzdeniük az elemekkel is. Mély talajon, hideg szélben, esőben rendezték az összecsapást a márciusi őszben. Aztán az ősz télre váltott, s bár Csengerbe alig jutott valami az országot néhány óra leforgása alatt beborító hatalmas mennyiségű hóból, de azt hiszem a szurkolók és a játékosok sem bánják, hogy a futsal bizony teremsport. 
S mivel teremsportról beszélünk, a szokatlanul télies időjárás még nem is jelentett volna akkora problémát… A rengeteg hiányzónk viszont annál inkább. Pálfi, Pankotai, Mándi, Fejes, Juhász Norbi… Egy hasonló névsor általában a gólszerzőinket jelenti egy-egy találkozó után, ám erre most esély sem volt. Ennyi hiányzót sajnos már nem bírt el a csapat. Főleg nem egy jó erőkből álló ellenféllel szemben. Nem csak egy hangzatos közhely, hogy ezer sebből vérzett a csapatunk. Ennek ellenére becsülettel helytálltak azok a játékosok, akik ma rendelkezésére álltak Szilágyi Sándornak. (Apropó! Isten éltesse a Sándorokat! ) Csak az elismerés hangján lehet szólni a srácok teljesítményéről, akik az utolsó pillanatig küzdöttek, de ebben most ennyi volt. Mint oly sok dologban, a sportban is feleslegesek azok a mondatok, melyek úgy kezdődnek: Ha… Fájó, de a események ma nem úgy alakultak, hogy abból mi jöhessünk ki jobban. Mindezek ellenére folytatni kell a munkát és menni tovább, mert akad még jó néhány mérkőzés, ahol lesz esély a javításra.
