Parketta, zöld gyep, szurkoló, ,,DE!”
Első olvasásra nem biztos, hogy túlságosan koherensnek tűnik a cím négy eleme, ám ha valaki otthonosan mozog a csengeri sportélet világában, akkor sejthető, hogy valahogy mégiscsak összetartozik e négy elem. Parketta, mint futsal, zöld gyep, mint labdarúgás és szurkoló, mint a csengeri csapatokért rajongó sportbarátok közössége. Kezdjük talán a legfontosabbal. A lényeg az, hogy a csengeri szurkoló a bajnokság végén boldog lehessen, mert látott a szezonban jó néhány emlékezetes meccset, rengeteg csengeri gólt, együtt lehetett a barátaival, ismerőseivel, hogy akkor és ott közösen szurkolják ki kedvenc csapatuk győzelmét, s nem utolsó sorban egy sikeres bajnoki szereplés után már izgatottan várhassa a következő szezon első találkozóját. Nos, úgy tűnik, hogy az igazán nagy siker ebben az idényben nem a parkettán, hanem a zöld gyepen születhet meg. Igaz ez akkor is, ha a Csenger Futsal esetében sem beszélhetünk rosszul sikerült szezonról – aminek persze még nincs vége, de lassan a vége felé közelít –hiszen az idény elején kitűzött célt, a felsőházi rájátszásba való bekerülést, s ezzel a következő évi NB II-es tagság biztosítását már teljesítette a Szilágyi-legénység. Hogy az 1-6. hely közül melyik lesz a miénk, az még a jövő zenéje, de sikertelen szezonról semmiképp nem beszélhetünk. (Hány csapat van, aki szívesen cserélne most a csengeri alakulattal…) Az már más kérdés, hogy a rájátszás közel sem sikerült úgy az ezer sebből vérző együttesnek, ahogy azt a korábbiakban megszokhattuk. S valljuk be, a gárda az előző évek érmes szerepléseivel kicsit el is kényeztette szurkolóit. A kiváló szereplésnek köszönhetően kéthetente rendszerint megtelt a sportcsarnok lelátója, s az esetek döntő többségében csengeri győzelem után indulhatott haza a szurkolósereg. Ma nem volt tele a lelátó…Talán annak idején, a megyei bajnokság megnyerése alkalmával volt hasonló a nézőszám. Hogy újra a megszokott képet mutassa a lelátó, ahhoz az kell, hogy a csapat újra megtalálja régi önmagát, s ezzel az eredményesség is visszatérjen. Az akarással ma sem volt gond. Az utolsó 10 perc egész ,,pofás” volt, ám ez a jelenlegi helyzetünkben, s ebben a kiegyensúlyozott mezőnyben nem volt elég ahhoz, hogy pontot, pontokat szerezzünk. No, de hagyjuk most kicsit a parkettát, és nézzük meg mi újság a zöld gyepen… Mindenki tudja, hogy jókora átfedés van a nagypályás és a futsal csapatunk között, ami jórészt a lelátón helyet foglalókra is igaz. Nagyon sokan szorítanak azok közül a futsal csapatnak hétfőnként a sportcsarnok lelátóján, akik hétvégenként a Városi Sportcentrum lelátóin is ott vannak. A megyei II. osztályú csapatunk magabiztosan, veretlenül áll a tabella élén, méghozzá több mint 4-es meccsenkénti rúgott gól átlaggal. A csengeri szurkolók pedig joggal bíznak benne, hogy jövőre már a megyei I. osztályban szoríthatnak a csapatért. Szóval, ha minden jól megy – Persze elkiabálni semmit sem szabad! Ez nagyon fontos! – de a futsal csapat – ahogy azt mondani szokás – teljesen korrekt bajnoki szereplése mellé a szurkolók kapnak egy igazán sikeres nagypályás szezont. Legyen így! Afelől persze semmi kétségem, hogy a fiúk a hátralévő meccseken becsülettel küzdenek majd a parkettán csakúgy, mint a zöld gyepen, s ha ez így lesz, akkor az egyszeri csengeri szurkoló elégedetten biccenthet majd oda társának, mikor a bajnokságok véget érnek. Bár a parkettán az idei rájátszás nem rólunk szól, – s most jöjjön akkor az a bizonyos ,,DE!” – de ezek a fiúk megérdemlik a biztatást a hátralévő mérkőzéséken, hiszen annyi örömöt szereztek már a csengeri szurkolóknak, s talán a szurkolósereg segítségével picit szebbé lehet még varázsolni az idény végét.
Csenger Futsal – Kincsem Lovaspark SE 3:4
-Kákos Dávid-
További képek a galériában tekinthetőek meg.
