Thermopülai és kávéház
Igen-igen…jogos a kérdés! Mégis hogyan szerepelhet egy címben a thermopülai csata és egy kávéház, mikor ennek az írásnak egy futsal meccsről kellene szólnia. Nos, az oka pusztán annyi, hogy e sorok írójának ez a két dolog kavargott a fejében a mai mérkőzés alatt, mégpedig a következők miatt:
A csengeri csapat állapotát – gondolok itt a mára szinte ,,megszámlálhatatlan mennyiségű” sérültre és betegre – látva, óhatatlanul is beugrott a 300 spártai legendája, akik, bár tudták, hogy a győzelemre vajmi kevés az esélyük, Leonidász király vezetésével mégis felvették a harcot a Thermopülai-szorosnál a roppant perzsa túlerővel szemben. S, még mielőtt valaki rosszallóan összevonná a szemöldökét…még véletlenül sem szeretném az általunk tisztelt és nagyra becsült veszprémi csapatot egy ártó szándékkal érkező hatalomhoz hasonlítani, csak az erőviszonyok miatt juthatott az ember eszébe az i.e. 480-ban zajlott csata. Az már a sorsolás pillanatában egyértelmű volt, hogy nem mi vagyunk a párharc esélyesei, ám mire elérkeztünk a mérkőzés napjáig gyakorlatilag elfogyott a csapatunk és körülbelül annyi eséllyel indultunk harcba, mint annak idején a 300 spártai (akik a közhiedelemmel ellentétben nem 300-an voltak és nem csak spártaiak, de ez most mellékes), de a becsület és a sportszerűség azt kívánta meg, hogy így is kiálljunk a mérkőzésre. Azt hiszem nem érheti szó a ház elejét, hiszen a srácok küzdöttek becsülettel, gyönyörű gólokat lőttek és a második félidő közepéig nagyon jól tartották magukat, de innentől a találkozó végkimenetele már nem volt kérdéses. Külön köszönet illeti NB III-as csapatunk, a Csenger Futsal-Beregvidék játékosait, akik első szóra az NB II-es csapat segítségére siettek. Bízunk benne, hogy cserébe egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtak, hiszen sok néző előtt, kiváló hangulatban, Magyarország egyik legjobb futsal csapata ellen játszani semmiképp sem tűnik rossz programnak. 
És akkor a kávéház…
2015. január 15-én egyszer már találkozott egymással a két együttes a Magyar Kupa küzdelemsorozatában. Az első NB II-es szezonját futó csengeri csapat tömött lelátók előtt 12:4-re kikapott egy nagyszerű Veszprémtől. A krónikás beszámolója akkor így kezdődött:
,,Ez más kávéház…
A fenti mondat előkelő helyet foglal el a sportközhely-szótárban, ám minden frázis mögött található némi igazság. Az NB I második helyén álló, több magyar válogatott játékost a soraiban tudó veszprémi csapat megmutatta, hogy miért is tart jelenleg ott, ahol tart, ám a mieink sem vallottak szégyent, hiszen – különösen az első félidőben- hősiesen küzdöttek a komolyabb játékerőt képviselő ellenféllel szemben, s szépségdíjas találatokat elérve tartották szorosan a mérkőzést. A második félidőben – többek között a sérüléseknek és a fáradtságnak köszönhetően – a veszprémi csapatnak magabiztos játékkal sikerült meggyőző fölényt kiharcolnia, s végül sokgólos győzelmet aratnia. A jobbtól azonban nem szégyen kikapni – ahogy az (újabb) sportközhely tartja.”
Nos, ez mit sem változott az azóta eltelt években. A NB I még mindig más kávéház, főként akkor, ha egy élcsapattal hozza össze a sors az alacsonyabb osztályú együttest. A Veszprém nem hagyott kétséget felőle, hogy miért is állnak a tabella harmadik helyén az első osztályban. Meg-megmutatták, hogy milyen is az, mikor úgy igazán gyorsan jár a labda… Ennek köszönhetően több nagyszerű gólt is lőve érvényesítették a papírformát. A 2015-ös meccshez képest azonban szűkült az olló, mind a játékot, mind a számszerű eredményt illetően. Nem lehetnek elégedetlenek a csengeri szurkolók, hiszen saját csapatuk mellett láthattak egy igazi futsal legendát a kispadon, válogatott játékosokat a pályán (Gyurcsányi egy kicsit a mi fiunk is), s bár igaz, hogy sokkal jobb lett volna, ha teljes csapattal vehetjük fel a küzdelmet, de a csengeri fiúknak – vereség ide vagy oda -, nincs okuk a szégyenkezésre. Sőt! Büszkék lehetnek teljesítményükre – az első félideire különösen -, hiszen ezúttal sem maradtak el a szép gólok és a mai estén jól látszott az is, hogy nem az NB II abszolút újonca lépett pályára, hanem immár egy jóval rutinosabb gárda. Azonban ami 2015-ben igaz volt, az 2018-ban is igaz: a jobbtól nem szégyen kikapni. Gratulálunk a Veszprém csapatának, a mieink pedig mostantól a futsal bajnokikra kell, hogy koncentráljanak, hiszen a nagypályán még jó ideig pihenni fog a labda mielőtt újra útjára indulna.
Csenger Futsal – Futsal Club Veszprém 3:9
-Kákos Dávid-
További képek a galériában tekinthetőek meg.
