Ez most nem az a nap volt, mikor nehéz helyzetéből önmagát kirángatva fordítja meg csapatunk a meccset. Volt már ilyenre példa, de a mai találkozó nem kerül oda az említett összecsapások sorába. Sajnos. Csengeri szempontból igazán az első félidő volt az, ami tompára sikeredett. A korai vendég gól, aztán a félidő végén a megduplázott vendég előny, míg a hazaiaknál kevés igazán nagy helyzet, elmért utolsó passzok, hiányzó átütőerő. Pedig Juhász Sanka eldöntötte, hogy büntetőből ő ma nem kap gólt. Nem is kapott. Pedig kétszer is próbálkozhatott az ellenfél. A második félidő már sokkal jobb képet mutatott, ezért is kár a hamar bekapott harmadik gólért. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a szépítő találat megszerzését követő néhány perces időszak volt az, mikor a szurkoló arra gondolhatott, hogy ebből a meccsből még ki lehet hozni valamit. Aztán az 5 a 4 elleni játék, már amolyan veszett fejsze nyele volt a jól védekező ellenféllel szemben. Gyorsan hozzáteszem, hogy itt már megvoltak a helyzetek, de hol a kapufa, hol a kapus, hol Fortuna mentette meg a vendégek kapuját a góltól. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Kartalnak is megvoltak a lehetőségei a mérkőzés ezen időszakában. Ma minden kifelé pattant, de tudjuk, hogy hosszútávon mindig kiegyenlítődnek az efféle dolgok. Úgyhogy pánikra semmi ok. Lesz ez még jobb is. De ez most nem az a nap volt…
