HAPPY END
Pedig nagyon nem úgy indult… Az előző fordulóban a Berettyóújfalu II-nél tett látogatás alkalmával úgy szenvedett 6-3 arányú vereséget a Csenger Futsal csapata, hogy az eredmény kozmetikázásán kívül másra nemigen volt esélye. Szilágyi Sándor, a Csenger Városi Televízió Sport-Közelben című műsorának vendégeként elmondta: egy rendkívül fáradt, enervált játékot mutató gárda lépett pályára Magyarország egyik legjobb együttesének második csapata ellen. Ez valamelyest érthető is, hiszen megkezdődött az alapozás a nagypályás csapatoknál, illetve teremtornák is szép számmal voltak az elmúlt időszakban. Egy szó, mint száz: fáradtak a játékosok. S, ez a fáradtság bizony meglátszott a tegnapi mérkőzésen is. Márpedig egy Gyöngyös elleni meccsen – ami mindig parázs, kiélezett összecsapás – koncentráltnak kell lenni és mozgósítani az utolsó erőtartalékokat is. ,,Ott kell lenni!” Fejben és fizikálisan egyaránt. Nos…az első félidőben úgy tűnt, hogy folytatódik a Berettyó’ elleni mélyrepülés, sőt, a második félidőben is döcögött a játék. Ám egyszer csak valami megváltozott…a pályán és a lelátón egyaránt. Megjött a hangulat, elkezdtek potyogni a gólok és a végén csak sikerült behúzni ezt a meglehetősen nehéz, végig rendkívül feszült hangulatú meccset. Azt hiszem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy erre igen kevesen fogadtak volna mondjuk az első félidő közepe táján… A lényeg viszont az, hogy sikerült megnyerni a találkozót és a több száz néző ezúttal is elégedetten távozhatott a sportcsarnokból, s ahogy mondani szokás: a győzelmet nem kell megmagyarázni. Rossz első félidő, sokkal jobb második. Győzelem. Happy End.
